is vagy közel a megjelenés, vagy évente egy hajót fogunk látni).
James Cameront gondolom nem kell bemutatni senkinek, hiszen ha másról nem, akkor mindenidők legjobb folytatásáról, a Terminátor 2-ről mindenképp meg kell jegyeznünk a nevét. Nos, történt, hogy ez a (méltán) nagynevű úriember megálmodott egy filmet, s azt jó ideig dédelgette, csiszolgatta magában, mígnem idén elénk tárta.
Az Avatar kétségkívül az év legjobban várt filmje volt; volt, aki a sci-fi új életre keltését remélte tőle, volt, aki a hihetetlen látványvilág végett akarta megnézni, s mások egyszerűen csak Cameron neve miatt. Személy szerint az én érdeklődésem az első trailerig nőtt és nőtt, utána azonban (ha garfikonon ábrázolnánk, akkor) egy vízszintes egyenest írt le – de még így is elég volt ahhoz, hogy megnézzem. Hogy megérte? Is-is.
Sci-finek rettentően földhözragadt volt – ami azonban nem probléma! Nem látni fézereket, lézerkardokat, s az Enterprise sem fog felbukkanni. Látni viszont olyan technológiát, mely már ki van alakítva, vagy tervbe van véve; egyszóval van valóságalapja (ez két szó volt). De nem is ezen van a hangsúly, hanem a vad és egzotikus világon, Pandorán, valamint annak lakóin, a Na’vi-kon (remélem jól írtam a nevüket)! A Pandora egy varázslatos hely, amely az ember nélkül tökéletesen megvan – különböző csodálatos élőlények népesítik be, sárkányszerű repülő gyíkok(?)tól kezdve a lapátfejű rinocérosz(?)okig. No és persze a bennszülöttek, akik tökéletes harmóniában és mondhatni szimbiózisban élnek ebben a varázslatos világban. Ezt az állapotot háborítja fel az emberek, akiket csak a pénz érdekel, s nem riadnak vissza az erőszaktól sem.
Ezzel a viszonylag egyszerű történettel az Avatar betársul a District 9 mellé, mely űrlényekkel kívánja bemutatni az emberi nem gyarlóságát. Hiszen könnyen felmerülhet a nézőben az a gondolat, hogy itt bizony az emberek a gonoszok. Nem! Itt az emberek azok emberek. Hiszen elég itt is kicserélni a Na’vi-kat valami afrikai vagy amerikai törzsre, s máris szinte egy dokumentumfilmet kapunk. Vagy lenézni saját bolygónk erdeibe. A Na’vi-k kultúrája egzotikusnak tűnhet, de ehhez hasonlót sok bolygónkbéli bennszülöttnél is felfedezhetünk; ahogyan a filmbéli emberek által használt módszereket is megtalálhatjuk a történelemkönyvekben. S pont ez az Avatar lényege (néhány egyéb mondandón kívül, ami most spoilernek számítana). A film mindezt érdekes körítéssel tálalja: a ragyogó szín- és látványvilág, valamint a különböző élőlények, sárkányok, no és az őslakosok némely szokása olyan érzést adnak nekünk, mintha egy mesét néznénk – ami persze nagy, érett felnőtteknek készült nagy, érett felnőttektől. Hiszen ki nem akart volna mindig is megülni egy sárkányt, végigszelni vele az eget, hogy csak egy példát említsek. S itt jön be az az érdekes szembeállítás, hogy legbelül talán mind életet élnénk, mint a Na’vi-k – mégis emberek vagyunk.
Érzelmek terén a film az emóciók tárházát kínálja, izgalomtól kacagáson át, akciótól egy röpke sejtető jelenetig két kék idegen között (ezt pipáld le, Mass Effect!) befejezőleg a könnyekkel való küszködéssel. Itt-ott néha Final Fantasy-s érzésem volt, valamint a csata emlékeztetett egy nagyon régi (70-es évek) B-kategóriás sci-fire amit láttam (még anno, sajna a nevére nem emlékszem).
Végszó? Vizuális remekmű, mely sokat próbál (és tud) mondani egy közepesnél kicsit jobb történettel. Hogy visszahozza-e a sci-fit a divatba? Nem tudom. De jó színben tűnteti fel!
Ki ne ismerné a LEGO-t? Glumski az Egosoft német nyelvű Kreatív Zónájában egész biztos ismeri és szereti is, hiszen a fél X-Univerzumot megtervezte számítógépén legomodellek formájában. Glumski Imageshack profiljában meg is tekinthetjük őket (a 19-20. oldaltól).Ahogy azt ígértem, íme a szabadfordítású interjú, amit az mmorpg.com készített Lance Andreson-nal a Jumpgate Evolution-ról.
Q (kérdés): Mond, hogyan alakul a JGE sorsa?
A (válasz): A játék fejlesztése jól halad, de minden nap új kihívások merülnek fel. Több új tagot is bevettünk nemrég a csapatba (engem is beleértve), és mostmár teljes gőzzel tudunk dolgozni.
Q: Láttuk a Jumpgate-et néhány hónappal ezelőtt, és az egyik dolog ami nagyon érdekes volt benne az az „érdem-rendszer”; tudnál emsélni nekem a jutalmakról?
A: Biztos a kitüntetéses-rendszerre gondolsz. A JGE-ben több módja is lesz annak, hogy a játékosok jutalmat vagy kitüntetéseket kapjanak. Ez nagyban hasonlít egy achievement rendszerre, ami mind casual, mind hardcore játékosoknak ad egy látható célt. Egyben ad egy kis segítséget a játékosoknak hogy eldöntsék mit akarnak csinálni legközelebb.
Q: Mond, azzal, hogy csatlakoztál a Jumpgate csapatához, milyen tapasztalatokat vittél be.
A: Több éves tapasztalattal számos diszciplína terén úgy érzem hogy képes vagyok ilyen tehetséges programozókkal, művészekkel, fejlesztőkkel stb. együttdolgozni, mint amilyenek itt a NetDevilnél vannak. Voltam programozó, művész, rendező és producer. Vezettem több csapatot, kisebbeket és nagyobbakat, s nagyon jól éreztem magam közben. Mi egy kemény szakmában dolgozunk, és azzal, hogy dolgoztam a Dark Age of Camelot-on a kezdetektől a végéig, volt lehetőségem látni az MMO-fejlesztés nehézségeit……
Q: Mesélj pár dolgot, amit a játékosok a Bétán jeleztek vissza. Hogyan reagáltak a játékra?
A: Már a legelső, baráti-családi körben történt tesztelések óta a csapat azon dolgozik, hogy a különböző igényeket becsatornázza. Bár még nem vagyunk a Béta stádiumnál, már felkészültünk arra, hogy minél több visszajelzést dolgozzunk fel és hogy lássuk hogyan fejlődtek a dolgok. Bátorító visszajelzéseket kaptunk eddig; például nemrég teszteltük le a belső PvP redszert, s mindenki nagyon jól érezte magát. Célunk, hogy gyorsan tágítsuk a tesztelők körét, hogy minél több visszajelzést kaphassunk.
Q: Mondj három dolgot a játékból, amit te érdekesnek találsz.
A: PvP: PvP küldetések, nyílt űrcsaták és szektorok elfoglalása. Izgalmas harc barátokkal és ellenségekkel-
PvE: érdekes találkozások és küldetések amik segítenek elmesélni egy érdekfeszítő történetet mely magába foglalja a három faj közötti háborút és több szálom is kapcsol
ódik a PvP-hez.
Gyorsléptékű űrcsaták: nagy rajongója voltam a space combat játékoknak (szerk.: pl. Freespace) sokáig.
Q: A PvP-vel kapcsolatban mire számíthatnak majd a játékosok? Lesznek frakciók amiknek lehet majd dolgozni?
A: Továbbra is három náció lesz a JGE-ben, amik az űr fölötti uralomért harcolnak majd. Ez egy bevált formula, amit alkalmaztunk az eredeti Jumpgate-ben és a Dark Age of Camelot-ban is. A te feladatod lesz hogy támogasd az országod küldetések végrehajtásával, harci állomások fejlesztésével és végezetül szektorok elfoglalásával és megtartásával (csak hogy néhány kihívást említs
ek). A játék szíve mélyén egy náci vs náció háború.
Q: Mindig is nagy feladat volt a játékosoknak a mélyűr érzését nyújtani. Ti hogy közelítitek meg ezt?
A: Igen, az, és boldogan mondhatom hogy a csapat többféle módon oldotta ezt meg. Az űrnek hatalmasnak, veszélyesnek és izgalmasnak kell kinéznie. A nagy méretek és éles kontrasztok segítenek nekünk ebben. Drámai hatások, kombinálva természetes és ember alkotta dolgokkal segítettek az üresség hatását kelteni a játékban. Érzékeltetnünk kell a hatalmas méreteket, de óvatosnak kell lennünk, mivel könnyen túlléphetünk a célon és egy nagy semmi közepén találnánk magunkat.
Q: Hallottunk már néhány dolgot a hajórendszerekről és fegyverekről amiket majd a játékosok használhatnak. Mondj néhány dolgot a hajókról amiket még nem tudunk.
A: Csábító, de nagyon sok dolgon még mindig dolgozunk, és nem akarunk olyan mézesmadzagot elhúzni előttetek amik aztán nem fognak belekerülni a végleges játékba. Sokat vitáztunk a hajórendszerek fölött – jelenleg épp a különbségeket növeljük a fegyvereknél és páncélzatnál, ami szerintem elnyeri majd a játékosok tetszését.
Q: Valami, ami nem volt még említve az az új játékosok élménye. Mesélj, mivel fognak találkozni ha elkezdenek játszani?
A: Mind tudjuk mennyire fontos a játékosoknak bemutatni a játékot egy tanulságos, hatékony, de főleg szórakoztató módon. A célunk hogy megtanítsuk a játékot a lehető legészrevehetetlenebbül. Fontos, hogy a játék nyitott legyen és könnyen tudjanak hozzá csatlakozni. Az irányításnak könnyűnek kell lennie és kell kezdeti sikerélmény, majd erre építve a további komplexitást. Ez egy egyszerű megközelítés, de kulcsfontosságú. Szeretnék, ha a játékos érezné a fejlődést. Meg akarjuk tanítani amit meg kell, majd eltűnni a szórakozás útjából. Nagyon érdekel hogy a bétatesztelők hogyan fognak erre reagálni,
Q: Mi a kedvenc részed a JGE munkálataiban?
A: Nagyon tetszenek azok a fő irányvonalak amiket eddig lefektettek a játékban. Látni, ahogy ezek életre kelnek, nagyon izgalmas. A játék szépen megfelel annak, amit eddig egy űr-MMO-ban kerestem; s ez angyon könnyűvé teszi a munkámat.
Ismét eltelt egy újabb hét, ideje hát megnézni, hogy mi történt a nagyvilágban.
Akik akár egy kicsit is tudják használni az internet nevű lépfenét, azoknak biztos szemet szúrt a rengeteg Star Trek Online-os hír. Kezdjük talán a gépigénnyel, ami baráti is meg nem is (a minimumot sokallom): link.
Majd ugyebár megtudtuk, hogy eleinte csak a „kapitányi kaszt” játszható, azonban a későbbiekben nem elképzelhetetlen több kereső foglalkozás beépítése is. Ajánlom a potenciális kereskedők figyelmébe a Ferengi Vagyongyűjtés szabályait.
És (ellenben a Precursors-sal) ennek a játéknak végre tudjuk a megjelenési dátumát: 2010. 02. 10. (Európában. Az Egyesült Államokban február 2., de nem hinném hogy sok amerikai olvassa most ezeket a sorokat).
Nem annyira hangoztatott hír, hogy megjelent néhány újabb (gyönyörű) Black Prophecy kép, melyek a Genides és a Tyi hajóit és állomásait mutatja be.
hetet dolgozott, 6000 fájlváltoztatást hajtottak végre, több mint 15000 új szót írtak csak a szektorleírásokba, s a mod jelenleg 2500 fájlt tartalmaz (OMG), melyek közül 400 csak script.
szülést tart az EVE Fanfest-re.
No, ismét mozizni voltam….
A Becstelen brigantikra teljesen véletlenül került sor, hiszen nem terveztem, az előzetesek és a poszterek alapján nem is akartam (nagyon mást mutat mind a kettő, mint ami a filmben van), no meg benne szerepel Brad Pötts… izé, Pitt, akit enyhén szólva nem kedvelek. Szóval, bementem, megnéztem, és tetszett. Nagyon! Amikor megtudtam, hogy Quentin Tarantino rendezi, s hogy egyesek a Ponyvaregény c. remekműhöz hasonlítják, na akkor megemelkedtek az elvárásaim, s tisztelettel jelentem, hogy – még ha éppen csak egy picivel is, de – megfelelt nekik. A film fejezetekre van osztva, akárcsak a híres előd. Lassan kezdett, s kénytelen-kelletlen a Keresztapa c. másik csodás film jutott eszembe, amint a messziben motorral lassan érkező nácik megpillantására a francia család abbahagyja a munkát, s felkészül a „fogadásukra”. Ezután szépen-lassan beindul minden, ami Tarantino-t olyan híressé tette: a nagyszerű történet, a kisebb vérontások (nem háborús vérontások – kisstílű gengsztermódszerek), feketehumor, tökön lövések, s persze, hogy nincsenek jók vagy rosszak. Persze vannak amerikaiak meg zsidók a történetben, de mindegyik enyhén szólva egy köcsög – állatként viselkednek, szétverik a tisztek fejét baseballütővel, beképzeltek, kegyetlenek. A fő-náci karaktert jobban kedveltem a filmben, mint a fő-amcsit alakító Pitt-et, aki érdekes módon tökéletesen megfelelt a rá osztott önképű, egoista, már-már sztereotipan tipikus amerikai szerepének. A film közepe-háromnegyede táján lesz tejesen világos, hogy ez egy teljesen elképzelt WWII, de nem baj, Taratnito így jobban elengedhette a fantáziáját. Szóval, nagyszerű film; de vajon képes lesz-e akkora kultuszt teremteni, mint a Ponyvaregény? Ki vagyok én, hogy ítéljek, de szerintem „csak” Ponyvaregény 2-ként fogják emlegetni, ami jó, szórakoztató – de az első az igazi!
Bejegyzések
Megjegyzések
