> A City Interactive neve talán sokaknak ismerősen cseng; ők azok, akik olyan „remekművekkel áldottak meg” minket, mint a Nina: Agent Chronicles, a Battlestrike és az Amerika Titkos Hadműveletei. Ilyen címek után félve nyúltam a Project Freedomhoz (miután Gyikusz barátom rámutatott a fejlesztő logójára), bár hallottam néhány jó dolgot is a neten róla. Nem is húzom tovább az időt, íme a tapasztalataim:
Először is, nem egy nagy játékról van szó – több értelemben is, hiszen nem kapott nagy reklámot, de a mérete is megengedi, hogy ráférjen egy CD-re. Amint elindítottam a játékot, egy viszonylag szép, ám nem hibáktól mentes intro fogadott. Leginkább három dolog zavart: az aszteroida mögötti hajók kissé furán mozogtak, az a néhány jelenet, amiben emberi testeket mutattak, kissé igénytelen, valamint a narrátor; nem a hangjával volt probléma, hanem ahogy beszélt. „Mindig arról álmodtál, hogy pilóta legyél…..Jelentkeztél a Project Freedom céghez…” Úgy értem, oké, hogy egy kis háttérsztorit is adni kell, de nekem csöppet szájbarágósan jött le. A tutorialt hamar ki lehet végezni, hiszen
összesen 9 gombot kell megtanulni – ugyanis tudniillik a Project Freedom egy shooter, vagyis túl sok gondolkodás nem kell majd hozzá.
Az összesen 21 küldetés mindegyike előtt lehetőséged van eldönteni hogy hajód mely részét kívánod fejleszteni:
sebesség, védelem ill. támadás. Ahogy fejlődsz, egyre jobb dolgokat kapsz: sebességnél boost-lehetőség, védelemnél pajzs, fegyverzetnél pedig pusztítóbb torpedók. Az első dolog, ami meglepő a játékban, hogy nagyon szép! Nem fotórealisztikus, nem is Spaceforce 2 féle álomvilág, hanem a kettő kellemes, és meglepően jól sikerült keveréke! Többször történt, hogy lelassítottam a hajómat és
megcsodáltam a tájat. Az nem vonják el az ember figyelmét a feladatról, mégis szépek, s úgy tűnik, hogy a fejlesztők inkább bele sem fogtak olyan dolgokba, amihez nem értenek, így nem rontják le azt, ami van. A beérkező kommunikációk során megjelenő portrék ugyan nem mozognak, ám élethűek és különböznek egymástól, így jól memorizálhatóak; arcukon kívül hangjuk is nagyszerűre sikeredett, nem monoton, illik személyiségükhöz. Különösen három figurát fog megjegyezni az ember a csapatából, akik közül kettő állandóan viccesen hergeli egymást, a harmadik pedig azzal fenyegeti őket, hogy megvonja a bónuszukat. Küldetéseink során pörgős zene fokozza a hangulatunkat, amely nem túl futurisztikus, ám a játék gyors tempójához megfelel. Sőt, talán túl gyors is a tempója a játéknak, hiszen a 21 küldetést hamar ki lehet végezni, átlag 10 percbe telik egy küldetés végrehajtása, ami azt jelenti, hogy a játékidő csak egy kicsivel több, mint 3 óra. Azonban monotonnak nem mondható ez a 3 óra: bár ugyanazokat a feladatokat kell végrehajtanunk újra és újra (lődd le ezeket a hajókat, pusztítsd el a bázist, és megint és megint….), a játék sikeredett olyan jóra, hogy ezzel ne törődjünk. Egyedül az idegesítő cutscene-ek rontják az összképet itt, de kibírható.
Mint mondtam, gondolkodás ide nemigen kell, a sztori is egy közepes megeresztésnek mondható, és meglepően hirtelen lesz vége a játéknak.
Negatív oldalon a már sokszor emlegetett rövidséget lehetne megemlíteni, a 2 dimenzióságát (vagy 2,5 – lényeg, hogy csak egy sávban mozoghatsz fel-le), a nem túl mély (és kissé felületes) világot és a multiplayer hiányát.
Összességében nem bántam meg a vételt; a Project Freedom egy nagyon jó shooter, amely nem akar több lenni, mint ami valójában.
Grafika: 81/100
Zene: 80/100
Játékélmény: 85/100
Összesen: 82/100
Hétvégi kikapcsolódásnak (többek között az alacsony gépigény mellett) kiváló.
Bejegyzések
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése