Star Assault vélemény

„Amióta elkezdtem ezt a blogot, most először nem tudom, mivel is nyissam az értékelésem” - fél óráig bámultam ezt az egy mondatot, amit írtam, végül úgy döntöttem, elmesélem az egészet úgy, ahogy volt.

Történt ugyanis, hogy másfél éve megtaláltam ennek a játéknak a honlapját. Na, gyorsan utánakeresni, milyen is ez a termék. Ám nem találtam semmit. „Nem baj” – mondtam magamnak – „biztos annyira új” – bár a képek alapján nem volt okom ezt feltételezni. Fél év múlva megtaláltam a demot. Kipróbáltam, rossz volt. „Nem baj, ez egy demo s nem játék”. Majd megláttam az egyik hipermarket polcain, de az ára rémisztő volt, ezért pihenni hagytam egy időre. Aztán valahogy szem elől tévesztettem. Végül idén találtam rá ismét, olyan „sikeres” játékok mellé dobva, mint a Mesterlövész vagy Wanted Guns. Az ára lement, bár 2000 forintot sokalltam érte már akkor is (hiszen tudtam hogy nem egy nagy durranás). No, vissza haza, interneten rákeresni, és….. semmi. Még mindig nincs róla semmi (a hivatalos oldalon sem). Illetve, valaki állította, hogy ezt a játékot 2 ember csinálta, de ez nem lesz mentség arra, amit műveltek: emberek, olyan játékkal még nem találkoztam, ami miatt szédülni kezdtem volna, hányingert keltett és miegyéb (s ez nem az új influenza, ami terjed, mert amint kiléptem, rögtön jobban lettem)! De haladjunk csak sorjában.

A telepítő az valami vicc. Lespóroltak minden effektet, még egy kis popup ablak sem volt. Csak ennyi:

A játék 2 másodperc alatt fennvolt (hiszen csak 500 MB a játék – ám mint tudjuk, nem a méret a lényeg). Elindítom a játékot, megjelenik egy kis ablak, mellyen ugyan lefut minden szokásos cucc (készítők, kiadó stb.), de az ablakon kívül, a háttérképem őrülten villogni kezdett. Gyorsan átugrás, s megjelenik a menü. Elsőre az X-sorozat menüje jutott eszembe róla, csak épp silányabb minőségben. Profilkészítés megvolt, hajó felszerelése, s kezdődhet a „móka”. Rögtön a küldetés leírásánál tátog valami katona, eléggé egyhangúan (mintha csak rágózna), de egy mukkanásnyi hangot nem hallani. Sebaj, a remény hal meg utoljára – s ez a játék lesz a gyilkosa! A grafika első ránézésre oké, mármint 2000-2003 között jónak számított volna. Néhol olyan homályosnak tűnik az egész, mintha füstfelhő takarná el a monitort – és nem, ez nem csillagköd! A legpoénabb az a Cockpit nézet: hogy most előttem ül egy pilóta, vagy az ágyú akkora hogy a látótér 80%-át eltakarja, azt nem tudom, de inkább visszaváltottam TPS nézetre.

Keresem, hogy hova kellene menni, hol van az ellen, de semmi. A képernyő teli van pakolva fölös ikonokkal, amik jelzik, hogy „itt van az Ikarus bolygó, itt van az ugrókapu”, de semmi hasznuk, hisz úgyse fogsz odamenni! Egyszer próbáltam meg használni a kaput; koccantam vele és BUMMMM! Felrobbantam. Ja, de odajutni is nehéz volt, hsiezn az irányítás nem a klasszikus WASD, hanem PGUp, PGDown, jobb egét és mozgatás a forgáshoz stb.

Naszóval, nagy nehezen ráakadtam a küldetés célpontját jelző ikonra. Elindulok, eltelik 5 perc, 10, 20, már épp animézni szeretnék, mikor sokadszorra megláttam az icipici szürke betűkkel írt szöveget a bal alsó sarokban: „Press F1”. Presseltem, odaugrottam. Meg is jelentek a Szikrák (az ellenség), s tüzelni kezdtek. A hajóm pajzsa 1 másodpercenként felvillant és pukkant. Lőni először valamiért nem tudtam, végignyomkodtam mindent, de semmi. Egyszercsak úgy döntött a gép, hogy mégis harcolni enged. Azonban sokra nem mentem vele, hisz célzás nem volt. Egy „epikus” harc során leszedtem az első Szikrát, majd rámentem a másikra. Hogy lőttem-e vagy sem, azt nem tudom, mert a fegyver hangja pont olyan mint a pajzsomé amikor találat éri. Aztán úgy az 5. ellenfélnél bejött valami célzóka, de nem segített semmit, lelőttek. Ez volt első nap.

Második alkalommal ugyanaz a küldetés, eli

ndul a játék, s a hajóm jobban rázkódik, mint egy Trabant a macskaköves úton. Ismét az aszteroidamezőbe érek, jönnek az idegenek, valahogy sikerül becéloznom őket és…… szétrobbantak. Két lövéssel megöltem őket. Van, amit tízzel, de akkor is! Ellenben a hajóm ismét érdekes mozgásba kezdett, helyből 90 és 180 fokos fordulatokat tett meg, ezzel természetesen elvesztve az ellenfelet. No, de így is nyertem, éljen, jöhet a 2. pálya – ami ugyanaz, mint az 1., csak épp nem az aszteroidamezőhöz, hanem egy bolygóhoz kell menni. Utána néztem a neten, s kiderült, hogy csak 3 rendszer van. Ennyit a változatosságról.

A zene ugyanaz, nonstop ismétlődés, s egyáltalán nem olyan élvezetes, mint Alexei Zakharov-é, amit nem bánok immáron 3. éve újra és újra hallgatni. Ráadásul csak az egyik hangszóróból szólt; megnéztem, nem-e valami érintkezési hiba, codec vagy valami, de nem. A játék egyszerűen ilyen.

Nos, ezt az élményt szorozzuk be még 3-mal (ennyiszer próbálkoztam még), és megértitek, miért lett hányingerem.

Csak hogy néhány hibát említsek még: a harc gyakran a cutscene-ek alatt is folytatódik, ugyanis hallani a hangokat és látni a kis ikonokat mozogni. Ugyan én sem vagyok egy nyelvtanzseni, de ez a játék katasztrofális. Idézem: „Úgy látszik, nyertél. Úgy látszik, készen állsz a következőre. Úgy látszik, a Szikrák jönnek”. És összességében, ez az egész játé egy nagy hiba! Egyszerű akar lenni, de nem mond el semmit, mit hogyan kellene csinálni. Sötétbe borította a nyaram egy részét! Emberek, nehogy bedőljetek ti is a csilli-villi DVD borítónak!

Grafika: 40/100

Zene: 40/100

Játékélmény: 30/100

Összesen: 36/100

Új „legrosszabb játék”-om van. A neve Star Assault – Harc a Galaxisért.