Vajon mit tehet egy sikeres fejlesztő minden idők egyik legsikeresebb címével? Hagyja úgy, ahogy van? Csináljon folytatást? Nos, úgy tűnik, jelen esetben az utóbbi valósult meg. De vajon sikerült tartani a színvonalat is?
1999-ben a Homeworld című játék megreformálta (és itt jó reformokról beszélek) a játékipart gyönyörű grafikájával, elképesztő hangulatával, na és persze azzal, hogy az volt az első, teljesen 3 dimenziós RTS. Egy folytatáshoz kétség sem férhetett. De mi kell ahhoz, hogy túlszárnyalja az előzőt, és felvegye a harcot a konkurenciával?
Grafika
A grafika szemmel láthatóan alaposan fejlődött négy év alatt: még részletesebb, még szebb lett, s ez által még inkább beleélhetjük magunkat az egzotikus „űrtájakba”. A szokásos, lenyűgöző háttér maradt, s az effektekre gyakorlatilag semmi panaszunk nem lehet.
A cutscene-ek alapja félig-meddig ugyanaz maradt: fekete-fehér és rajzszerű. És itt a rajzszerű a fontos, mivel ezek már nem csupán mozgó képek, hanem jóval több lett: mint egyfajta visszaemlékezés. Ez természetesen semmit sem rontott a hangulaton, sőt, nekem emelte is.
A menün gyakorlatilag semmit sem változtattak az első részhez képest, bár fölösleges is lett volna kockázatos kísérletekbe fogniuk, mivel a vezérlő már így is tökéletes volt.
Zene
A menühöz hasonlóan a hangeffektek sem szorultak különösebb átalakításra. a zene még mindig azt az egyedi, arabos hangulatot sugározza, a szinkronhangokra (a magyar változatban is!) pedig nyugodtan lehetnek büszkék.
Játékélmény
És most elérkeztünk a legfontosabb részhez: a játékélményhez. A 3D újdonságának varázsa immáron eltűnőben van, s ezért erre már nem nagyon támaszkodhattak a fejlesztők. Maradtak tehát az érdekes küldetések és a magával ragadó történet. Az utóbbi nem egy nagy gyöngyszem: jönnek a gonosz Vaygr-ök, elfoglalják a bolygót, ismét száműzöttek leszünk, s vissza kell foglalni. Kicsit hasonlít az előző részre, csak sűrűbb. De jó pont, hogy meglehetősen epikusan tálalják ezt elénk: “Mine is the story of the end time. I know this because the third Core has been found.”
A küldetések élvezetesek lettek, az egyszerűbb mentőakcióktól kezdve a nagy csatákig minden, bár néhol olyan nehézségekbe ütközhet az ember, hogy alaposan megizzad, mire kiviszi.
Amúgy semmilyen extrát nem lehet ide sem írni, többnyire maradtak a jól bevált receptnél.
Az alrendszerek támadásának lehetősége pedig még mindig egy nagy plusz pontot érdemel.
Amiért mégsem annyira jó
„Többnyire maradtak a jól bevált receptnél.” Na itt van az egyik nagy probléma. Z addig rendben van és dicséretes, hogy bizonyos dolgokhoz (pl.: hangok, menü) nem nyúltak, de az, hogy a történeten alig változtattak, az már nagyobb gond. Ugyanarra a sémára épül az egész játék, mint az előző. A küldetések, legyenek bármennyire élvezetesek, néhol rettentően nehezek lehetnek, s az AI miatt is meggyűlhet a bajunk. Pl.: egy ködben kell maradnunk, nehogy észrevegyenek, és úgy megközelíteni az ellenséget. Erre az egyik hajó kilép a ködből. ÁÁÁHHHHH!!!
Összességében:
Maradtak a megszokott receptnél, s ezzel egy olyan játékot hoztak létre, amely:
- Önmagában nagyszerű
- Kitűnő azoknak, akik most lépnek be a Homeworld világába
- Elfogadható folytatás a Homeworld első részének a veteránjai számára.
Mindenesetre ez egy nagyszerű alkotás, s várjuk a folytatást!.....De a történeten javítsatok, fiúk!
Grafika: 95/100
Zene: 95/100
Játékélmény: 88/100
Összesen: 93/100
Bejegyzések
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése