Freelancer vélemény

Van néhány játék a történelemben, amelyekről minden bizonnyal hallott már mindenki. Duke Nukem, Doom, Half Life. De említhetném az űrszimulátorok közül az Elitet, a Freespacet, X-eket. Vagy éppenséggel a Freelancert.

Hiszen ha megkérdezünk bárkit, aki elmúlt 15, és szereti az űrszimulátorokat, hogy melyek a kedvencei, akkor szinte biztos, hogy megemlítené a Freelancert. Ahogyan a szakértők is. De mégis honnan ez a nagy siker 2003-ból?

Grafika

Egy tipikus, 2003-ban a felső kategória középszintjébe tartozó grafika, mely az űrszimulátorok között (akkoriban) szépnek mondható. Részletesen kidolgozott bolygók, nagyszerű háttér. A hajók már nem ennyire egyértelműen jók: némelyek szebbek, míg mások nem annyira, és ugyanez van a bolygón lévő helyiségekre. A HUD színei sem az igaziak, ahogyan a szögletes aszteroidák sem. Erőssége azonban az emberek kidolgozottsága és a robbanások.

Zene

Jól eltalált, a hangulathoz mindig illeszkedő zene. Önmagában is jó hallgatni, bizonyítja ezt a külön megjelent soundtrack CD. A hajók hangjai azonban már nem ennyire sikeredtek jól, ahogyan a menürendszer szignáljai sem. Éles eltérések vannak a hangszinteken is: néhol tisztán hallani mindent, néhol meg mintha a víz alatt hallgatnánk.

Játékélmény

Érdekes. A történet jó, a tudat, hogy utazhatunk bolygók között (normál sebességgel vagy utánégetővel) nagyszerű, a bolygóraszállás is csak emeli a hangulatot. Illetve csak emelné. Tudniillik, itt nem egy Elite-féle, minden akadás és segítség nélküli, manuális leszállásról van szó, hanem kapukon át kell menni, és automatikusan leszállunk egyetlen városba vagy telepre. És már rögtön itt van az első gond: a távoli jövőben nem igaz, nem lehet igaz, hogy bolygónként egy város vagy egy kis porfészek van, miközben csak pár állomás kering a messzeségben. A másik gond a leszállásnál az automatikából következik. Ez még nem is lenne gond, de mindig végignézni ugyanazt a filmet már unalmas. Pedig szinte mindenhez kell a bolygó. Ugyanez az unalom jön ki egy idő után a bázisokra való dokkolásnál is. Az embert hamar idegesíteni kezdheti a szeméttel teli űr: ahol nem aszteroidák vannak, ott sok űrszemét, melyekbe lépten-nyomon beleütközünk (idővel persze már nem). Számomra érthetetlen, hogy miért kell egy modern várost csomó felesleges díszítőelemmel, réginek tűnő új épületekkel elhalmozni.

Amiért kár

A már előbb is emlegetett szögletes aszteroidák, az űrszemét, kisebb bakik, amiket nagyon könnyen el lehetett volna kerülni.

Meg tudom érteni, hogy miért lett akkoriban olyan nagy siker a Freelancer. Azonban ma már nem biztos, hogy annyira nagy siker fogadná. Kivéve, ha azt a pár apró hibát sikerülne kijavítani.

Grafika: 80/100 Zene: 82/100 Játékélmény: 87/100 Összesen: 83

MINIMUM Processzor:

Pentium 600MHz Processor Memória:

128MB RAM Szabad hely:

900MB Videókártya:

16MB 3D Accelerated Video Card

Freelancer történet

A Nagy Naprendszeri Háború évszázadokig pusztított. A Keleti Koalíció és a Nyugati Szövetség több száz fronton ütközött meg, milliók életét követelve. Végül, a Koalíciónak sikerül nagyobb erőket összpontosítani, és elkezdeni a Szövetség felszámolását.

Egy hajóban egy ember lassan becsukja a szemét. Mintha csak aludni készülne. Fejét hátra, majd oldalra billenti, amint belemerül az általa ismert legmélyebb és leghosszabb álomba. A fémkapszula is, amelyre életét bízta, mintha nyugovóra térne, s csupán egy halovány, villogó fény jelzi: minden rendben. Ahogyan a hideg, sötét és steril folyosón végignézünk, testvérei százait láthatjuk, majd ugyanez a másik emeleten, majd a másikon, és így tovább.

Ez volt a Szövetség utolsó reménye: annyi emberét megmenekíteni, amennyit csak lehet, és reménykedni, hogy elérik a messzi Syrius rendszert. A 5 hajó 5 különböző kultúrát foglalt magában: amerikaiakat a Liberty, japánokat a Kusari, németeket a Rheinland és angolokat a Bretonia. Az 5. hajót, a Hispániát szabotálták.

Hogy a hajók sértetlenül átérjenek, a Szövetség minden erejét egyetlen hatalmas támadásba veti. az űr sötétjét torpedók és lézerek tüze tölti be. A terv első része sikerül: a hajók átjutottak. De ahogyan a harc folytatódik, a Szövetség egyre jobban nyomul előre. Az emberiség a legnagyobb harcot vívta a történelemben.

És akkor megtörtént a hihetetlen. A Föld legsötétebb órájában egy idegen faj jelent meg. a sötét űrben egy gigantikus hajó jelenik meg, mely hatalmas árnyat vet a Koalíció és a Szövetség legnagyobb hajóira is. Abban a pillanatban az emberiség ismét egyesült. Ám nem sokáig. A hajó a rendszer legfényesebb csillagja felé fordul, s egy homályos fénygömb kezd formálódni a testében, ahogy energiát gyűjt. Hatalmas tűzgolyót lő ki a rendszer egyetlen fényforrása felé, s eltűnik a semmibe. A gömb, miután becsapódik, elpusztítja a Napot. Azonban itt még nincs vége: a robbanás okozta lökéshullám végigterjed a szektoron, hamuvá égetve mindent, ami az útjába kerül.

Minden csendes. A rendszer bolygóinak többsége immáron por. A Plútó sötét oldaláról egy hajó emelkedik fel. a küldetése: megkeresni, és figyelmeztetni a négy hajót az idegenekre, akiknek már nevük is van: a Nomádok.

A történet 800 évvel később folytatódik, amikor egy ismeretlen hajó felrobbant egy bázist. A kevés túlélő között van Edison Trent, a freelancer. Mivel hajója nincs, beáll a hivatalos erők szolgálatába, s teljesíti, amire parancsot adnak.