S ez a planetárium sok mindent tartogat számunkra. A teljes Naprendszer, a Merkúrtól a Plútóig, a Holdtól a Charonig, valamint egy-pár nagyobb üstököst és aszteroidát is.
Kicsiny rendszerünkön túl számos, Naprendszeren kívüli bolygót is tartalmaz, hamis színekkel, iletve a valódi felvételekkel (ahol lehetséges). Akinek pedig ennyi nem elég, az számos kiegészítést tölthet le a "játék" honlapjáról.
Pssszt....Akarsz röhögni egy jót?
1988-at írunk, amikor a román diktátor, Nicolae Ceausescu országának gondjait az Egyesült Államok elfoglalásával próbálja orvosolni. Ez sikerül is, és röpke 10 év után már a világ korlátlan császárává koronázzák. 100 év múlva ismét gondok kezdődnek, mivel már nincs kivel harcolni. A reményt Traian Basescu, az új császár hozza el, aki megígéri, hogy az elkövetkezendő 30 év alatt meghódítják a galaxist. Könyörtelenül leigáznak minden idegen fajt, rabszolgasorba hajtják őket, azonban az egyik bolygón a Magyar Köztársaság leszármazottjai fellázadnak, szabadságot követelnek maguknak. Számos csapatot küldtek a leverésükre, de mind elbukott. Te a 3. flotta 88. osztagának a tagja vagy. A feladat (az eredeti verzióban) harcolni az idegenek ellen és kiirtani a magyarokat. A „kijavított” változatban már csak idegeneket mondanak.
A románok ezt nagyon viccesnek gondolták….hát mi nem….
A Starshatter: TGS a teljes ismeretlenségből került hozzám, és így nem nagy csoda, hogy meglepődtem, amikor megtudtam, hogy ez már a 2. rész (tudtommal)! Na, lássuk a medvét.
Grafika
A Grafika egész jóra sikeredett…volna pár évvel ezelőtt: viszonylag valósághű háttér, bolygók (bár lehetnének szebbek is). A csillagok egész realisztikusak, a hajók pedig eléggé felemásak. Bár lehet, hogy ez csak a csilli-villi grafikához szokott szemem miatt van. Nagy effekteket ne nagyon várjunk. A bolygó felszíne, amikor nem az űrben hanem a légkörben repülünk, eléggé gyatrán néz ki (távolról szép ez is, mint a Mari néni).
Zene
Most erre mit mondjak. Van benne 6 szám, azt kész. Az a 6 szám is eléggé felemás. Van, amelyiket szívesen hallgatok a játék nélkül is, másnál meg már a hajamat tépem. A járművek hangja (censored), a fegyverekéről nem is beszélve.
Játékmenet
Aki igazán élvezni akarja, az szánjon rá egy hétvégét, hogy megtanulja a billentyűzetet. Vagy két hétvégét. Azt mondják, az X3-al azért nem játszanak sokan, mert sok kombinációt kell megtanulni. Hát akkor ehhez? Egy kisebb regényt le lehetne írni azokból a betűkből, amit az ember lenyom csak azért, hogy felszálljon normálisan. A tanítópályák mindenképpen kellettek ide, ezt jól látták a készítők, ám legalább 3-szor kell végigvinni, hogy megértse az ember. Hangulata számomra nem nagyon volt a játéknak, bár lehet, hogy ez csak az én hibám.
A sötét oldal (ha már ennél sötétebb lehet)
Rettentően sok billentyűzetet kell megtanulni a kezeléséhez, a grafikán pedig, mint mondtam, van kifogásolni való. A 6 db zene röhej, és erre még a játék mérete sem mentség. A 21. században egy ilyennel kijönni és pénzt kérni érte? Szerintem várjunk egy évet és freeware lesz.
Grafika: 68/100
Zene: 58/100
Játékmenet: 48/100
Összesen: 58
Gépigény:
Minimum Requirements
Processzor: Pentium II 400 MHz
Memória: 128 MB RAM
Szabad hely: 100 MB Available Disk Space
Grafikus kártya: TNT-2 3D Accelerator or better
DirectX 7 or better
Recommended Requirements
Processzor: Pentium III 700 MHz
Memória: 256 MB RAM
Szabad hely: 100 MB Available Disk Space
Grafikus kártya: GeForce 2 Accelerator or better
DirectX 7 or better
Ízlések és pofonok. Erre csak ennyit tudok mondani. Talán valakinek tetszik.
A realitásnak is megvannak a határai, és lehet, hogy a készítők túl reálisra csinálták meg, még a valóságnál is reálisabbra.
A 318-as szektor politikailag értéktelen volt, azonban több kereskedelmi útvonal is keresztezte itt egymást, így ez vált a támadások fő célpontjává.
Hogy helyreálljon a rend, az egyik legújabb Omega-osztályú rombolót (mely a Minbari háború után épült) küldték oda. Bár egy ekkora hajó képes akár két osztagot is szállítani, ezúttal csak egyet vitt. A Földi Erők Főparancsnoksága úgy tervezte, hogy a másik osztag néhány nappal később fog randevúzni a hajóval.
Richard Kelly, egy 34 éves veteránja a Minbari háborúnak, különleges megbízatást kapott: vezesse csatába az Alpha Osztagot.
A Bang! Gunship Elite-ben ellenfelek ezreit fogjuk gyilkolni, egészen addig a szintig, míg meg nem unjuk.
Két fajta űrszimulátort különböztethetünk meg: az egyiknél a fejlesztő drámai, epikus, gyönyörű játékot csinál, míg a másiknál maradnak a megszokott témáknál, és arcade stílusú, néha a grafikájával csalogató játékot készítenek. Nos, a Red Storm Bang! Gunship Elite-je az utóbbi kategóriába tartozik.
Grafika
Bár a háttér egyszerű, 2 dimenzionális bitmap, a játék egész szépnek mondható. A bolygók félig-meddig 3D-nek látszanak. Azonban az effektek elszomorítóak: minden fegyver csupán egy sugarat vagy egy tüzes gömböt lő ki. Vagyis nem nagy a változatosság. A hajók nem túl komplexe, s eredetiség is hiányzik belőlük.
Zene
A játék gyenge történetét (ami olyan pici hogy nem kap külön cikket) rettentően béna, monoton hangon mondják el neked küldetésenként. A hajók és a környezet hangja lehetett volna szebb is.
Játékélmény
A Bang! Gunship Elite nem követel tőled semmi mást, minthogy menj előre és pusztíts. Valójában nem is tudnám hasonlítani egy PC-s játékhoz, inkább hasonlít egy játéktermi, lövöldözős játékhoz. Az egyszerűbb játékokért rajongók biztos élveznék, ám én egy kicsivel többet várok egy játéktól. Főleg ha az űrszimulátor. Az egy idő után unalmassá váló küldetésekben gyakorlatilag egyedül harcolunk. Ez még nem is lenne nagy gond, hiszen elméletileg a végén egy gigászi, mindent eldöntő küzdelem vár ránk. Elméletileg. Ugyanis az utolsó küldetést csak nézzük, de nem veszünk részt benne! Pont a legjobból hagynak ki minket!
A játék MI-je egész jónak mondható, de persze mindig akadnak hibák.
Egy játék utolsó szalmaszála általában egy jó multiplayer. Nos, néha szórakoztató a többjátékos módja, de alapjában véve nem az igazi.
Ami rossz
A gyenge történet (tényleg gyenge), elrontott hangok, a kihagyott utolsó küldetés mind-mind ide tartoznak. Üres az egész játék, attól tartok. Talán ha egy játékterembe tervezték volna, nagyobb sikere lenne.
Grafika: 71/100
Zene: 71/100
Játékélmény: 68/100
Összesen: 70
A Freespace 2 története 32 évvel az eredeti rész után játszódik, és erősen kötődik ahhoz. Hősünk a Terran-Vasudan Alliance-ban (GTVA) egy pilóta, amely szövetség azonban nem áll stabil lábakon. Egy renegád csoport, a Neo-Terran Front (NTF) elkezdett lázadni a szóban forgó szövetség ellen, és csillagrendszereket elfoglalni....
Nagyjából ennyit a történetről. A sztori mellett azonban a grafika is fejlődött, mely még mai szemmel is csinosnak (a kor játakaihoz képest) mondható. A hangok sem veszítettek túl sokat. A valódi változások/javulások a játékmeneten és a játék tartalmán észlelhetőek.
Rettentően sok új hajóval találkozhatunk, s néhány régi is felbukkanhat, ami persze érthető, hiszen nem lehet a valóságban sem egy teljes flottát lecserélni pár év alatt. A gigantikus (km-ben mérhető) hajók nem csupán díszek a játékban, hanem komolyan csatáznak, néhol még össze is ütköznek egymással, magával rántva a halálba a másik hajó legénységét.
A mi segédhajóink számát is megemelték 11-re (ha emlékezetem nem csal), s vele párhuzamosan (hál' égnek) az MI is javult, bár néhol még mindig elszomorító.
A Freespace-nek nagy hátránya volt, hogy nem fektettek túl sok munkát a multiplayerba, és így a korabeli játékosoknak nagy gondot okozott a lag. Immáron ezt is kijavították, így boldogan élvezhetjük az interneten is a játékot.
A vezérlő megjelenésén semmit sem változtattak, bár ez nem is annyira gond, hiszen az első rész vezérlője tökéletesen megfelelt a céloknak.
Alapjában véve alaposan feltúrbózták a játékot az előző részhez képest, tanulva a hibáikból, és ennek meg is lett az eredménye, hiszen sokan még manapság is ezt tartják az "igazi" űrszimulátornak.
És ez most nem vicc. Lehet, hogy most sokak felhördülnek, de a Freespace nem egy eredeti játék. Azonban jobb, mint az elődei! És ennek köszönheti már-már legendás hírnevét a játékosok között.
Grafika
Ha mondanom kellene egy játékot, amihez leginkább hasonlít a grafikája, akkor az az Wing Commander Prophecy lenne. Korában csúcsminőségűnek számított a grafikája, s valóban meglepően részletes. A háttér gyönyörű, a robbanások simán megállják a helyüket, s kicsiny hajók ugyanúgy vannak benne, mint nagy, behemót dögök (ami azért még ma is ritka). A kezelőfelülete könnyen átlátható, és átalakítható, hogy jobban szolgáljon minket harc közben.
A történetet előrevivő bevágások alapvetően csak útvonalak, miközben egy nő magyaráz.
Zene
Egy egészen érdekes, számomra a régi és az új (jövőbeli) keveredése, mely mindig passzol a játék adott hangulatához. A hajók hangja meglepően realisztikus, főleg a korhoz képest. Semmi sem marad csendben: mindennek van egy kis hangja a játékban.
Játékélmény
Nagyszerű! Izgalmas, pörgős játékmenet, ahol egy perc nyugtod sincs! A robbanások szépségük mellett halálosak is lehetnek, mivel sebzik hajód burkolatát! Utánégetőből pedig csupán limitált adagod van, így jobb, ha tudod, mikor kell a leginkább! A közel 30 singleplayer küldetés több órányi élvezetet nyújt majd, amit tetéz a 20 multiplayeres pálya.
Ami rossz
Hehe, nem feledkeztem meg erről sem! Sajnos itt is megtalálható pár dolog, amire kicsit jobban odafigyelhettek volna. Kanyarodjunk csak vissza a grafikához: mint mondtam, az átvezető jelenetek eléggé gyatrára sikeredtek. Azonban ez még nem is lenne nagy gond. No de az AI? Ha nem vigyázol, a társad könnyen kilőhet téged az ellenség helyett. A játékban nem lehet állást menteni: csupán a küldetések végén menti el magától a game.
Grafika: 82/100
Zene: 80/100
Játékélmény: 90/100
Összesen: 84/100
Ugyanis ők megcsinálták. Az egész Evochron univerzumát összesűrítették 22 MB-ba úgy, hogy semmit sem romlott a hangulat. El kell ismerni, szép teljesítmény!
Grafika
Egész jó! Egy „ekkorka” játéktól egyáltalán nem ilyet várna az ember. A hátterek gyönyörűek, vannak egész szép effektek, mint például ugrásnál.. Hiányoznak a különböző csilli-villi dolgok, de talán nem is kár értük, hiszen így a gyengébb gépeken is könnyedén elfut. Akadás nélkül berepülhetünk távoli nebulákba, landolhatunk bolygókon. Sok olyan dolgot találhatunk itt, amit máshol nem: feketelyukak, aszteroidagyűrűk, féregjáratok stb. és ezek valóban működnek.
Zene
A hangok egész jók, főleg (ismétlem) a játék méretéhez képest. Bár néhol hagyhatnak némi kivetnivalót maguk után. De itt talán nem is szaporítanám a szót.
Játékélmény
Mint már mondtam, a grafika egy egészen különleges érzést nyújt a játékosnak (jó érzést :). A játékban található minden dolog használható valamire. Például a feketelyukak, hogyha nem vigyázunk, könnyen beszippanthatnak minket, hála a valósághű fizikának. A bolygókra nem csak küldetésekért landolhatunk le, hanem akár bányászhatunk is. A ködök nem csupán arra vannak, hogy ne legyen egyszínű a világ, hanem akár a radarodat is zavarhatják. A játék teljesen szabad, azt csinálhatsz benne, amit csak akarsz. Persze ez kétélű fegyver, hiszen vannak olyanok, akiket az orruknál fogva kellene vezetni, s ha egy csillagközi fa mögül nem ugrik elő egy hatalmas idegen, amit az "epikus egygombos harcrendszerrel" nem tudsz darabokra tépni, akkor rögtön rámondják, hogy: UNALMAS.... De mi nem ilyenek vagyunk (legalábbis, ha már olvasod ezt, akkor valszeg nem!), ezért mi szeressük a szabadságot :) - és azt dögivel találsz itt!
Ami rossz
Nem is tudom. Szuper a játék, de valahogy úgy érzem, hogy hiányzik valami. Leginkább néhol a grafikával van gond. De tényleg csak néhol. Amúgy nem ez az, ami hiányzik, hanem…..áhhh…próbáljátok ki magatok, és döntsétek el ti! :)
Grafika: 80/100
Zene: 78/100
Játékélmény: 85/100
Összesen: 81/100
Hiszen ha megkérdezünk bárkit, aki elmúlt 15, és szereti az űrszimulátorokat, hogy melyek a kedvencei, akkor szinte biztos, hogy megemlítené a Freelancert. Ahogyan a szakértők is. De mégis honnan ez a nagy siker 2003-ból?
Egy tipikus, 2003-ban a felső kategória középszintjébe tartozó grafika, mely az űrszimulátorok között (akkoriban) szépnek mondható. Részletesen kidolgozott bolygók, nagyszerű háttér. A hajók már nem ennyire egyértelműen jók: némelyek szebbek, míg mások nem annyira, és ugyanez van a bolygón lévő helyiségekre. A HUD színei sem az igaziak, ahogyan a szögletes aszteroidák sem. Erőssége azonban az emberek kidolgozottsága és a robbanások.
Zene
Jól eltalált, a hangulathoz mindig illeszkedő zene. Önmagában is jó hallgatni, bizonyítja ezt a külön megjelent soundtrack CD. A hajók hangjai azonban már nem ennyire sikeredtek jól, ahogyan a menürendszer szignáljai sem. Éles eltérések vannak a hangszinteken is: néhol tisztán hallani mindent, néhol meg mintha a víz alatt hallgatnánk.
Játékélmény
Érdekes. A történet jó, a tudat, hogy utazhatunk bolygók között (normál sebességgel vagy utánégetővel) nagyszerű, a bolygóraszállás is csak emeli a hangulatot. Illetve csak emelné. Tudniillik, itt nem egy Elite-féle, minden akadás és segítség nélküli, manuális leszállásról van szó, hanem kapukon át kell menni, és automatikusan leszállunk egyetlen városba vagy telepre. És már rögtön itt van az első gond: a távoli jövőben nem igaz, nem lehet igaz, hogy bolygónként egy város vagy egy kis porfészek van, miközben csak pár állomás kering a messzeségben. A másik gond a leszállásnál az automatikából következik. Ez még nem is lenne gond, de mindig végignézni ugyanazt a filmet már unalmas. Pedig szinte mindenhez kell a bolygó. Ugyanez az unalom jön ki egy idő után a bázisokra való dokkolásnál is. Az embert hamar idegesíteni kezdheti a szeméttel teli űr: ahol nem aszteroidák vannak, ott sok űrszemét, melyekbe lépten-nyomon beleütközünk (idővel persze már nem). Számomra érthetetlen, hogy miért kell egy modern várost csomó felesleges díszítőelemmel, réginek tűnő új épületekkel elhalmozni.
Amiért kár
A már előbb is emlegetett szögletes aszteroidák, az űrszemét, kisebb bakik, amiket nagyon könnyen el lehetett volna kerülni.
Meg tudom érteni, hogy miért lett akkoriban olyan nagy siker a Freelancer. Azonban ma már nem biztos, hogy annyira nagy siker fogadná. Kivéve, ha azt a pár apró hibát sikerülne kijavítani.
Grafika: 80/100 Zene: 82/100 Játékélmény: 87/100 Összesen: 83
| ||
| MINIMUM Processzor: | ||
| Pentium 600MHz Processor Memória: | ||
| 128MB RAM Szabad hely: | ||
| 900MB Videókártya: | ||
| 16MB 3D Accelerated Video Card | ||
Egy hajóban egy ember lassan becsukja a szemét. Mintha csak aludni készülne. Fejét hátra, majd oldalra billenti, amint belemerül az általa ismert legmélyebb és leghosszabb álomba. A fémkapszula is, amelyre életét bízta, mintha nyugovóra térne, s csupán egy halovány, villogó fény jelzi: minden rendben. Ahogyan a hideg, sötét és steril folyosón végignézünk, testvérei százait láthatjuk, majd ugyanez a másik emeleten, majd a másikon, és így tovább.
Ez volt a Szövetség utolsó reménye: annyi emberét megmenekíteni, amennyit csak lehet, és reménykedni, hogy elérik a messzi Syrius rendszert. A 5 hajó 5 különböző kultúrát foglalt magában: 
Hogy a hajók sértetlenül átérjenek, a Szövetség minden erejét egyetlen hatalmas támadásba veti. az űr sötétjét torpedók és lézerek tüze tölti be. A terv első része sikerül: a hajók átjutottak. De ahogyan a harc folytatódik, a Szövetség egyre jobban nyomul előre. Az emberiség a legnagyobb harcot vívta a történelemben.
És akkor megtörtént a hihetetlen. A Föld legsötétebb órájában egy idegen faj jelent meg. a sötét űrben egy gigantikus hajó jelenik meg, mely hatalmas árnyat vet a Koalíció és a Szövetség legnagyobb hajóira is. Abban a pillanatban az emberiség ismét egyesült. Ám nem sokáig. A hajó a rendszer legfényesebb csillagja felé fordul, s egy homályos fénygömb kezd formálódni a testében, ahogy energiát gyűjt. Hatalmas tűzgolyót lő ki a rendszer egyetlen fényforrása felé, s eltűnik a semmibe. A gömb, miután becsapódik, elpusztítja a Napot. Azonban itt még nincs vége: a robbanás okozta lökéshullám végigterjed a szektoron, hamuvá égetve mindent, ami az útjába kerül.
Minden csendes. A rendszer bolygóinak többsége immáron por. A Plútó sötét oldaláról egy hajó emelkedik fel. a küldetése: megkeresni
Sokáig úgy tűnt, nem is lesz angol verzió. Aztán nagy nehezen kiadtak egy hibás demot, majd egy hibás javított demot. Hogy ebből milyen játék fog kisülni, azt (a hibás demok miatt) nem tudtam, de valahol reménykedtem, hogy a teljes játék jobb lesz.Grafika
Van tehetsége az orosz rajzolóknak: szépen megrajzolt háttér, nem is olyan rossz környezetben. A hajók kidolgozottsága lehetne jobb is, de nem vészes. A változtatható nézet mindenesetre pozitívum. Ami azonban rögtön feltűnt, hogy a bolygók légköre réteges. Könyörgöm! Ez már a XXI. század! Ilyen nem kerülhet bele egy játékba!
Zene
Közepes. Nekem nem nagyon jött be a stílusa. A gépek hangja emlékeztet engem néhány régebbi játék gépeinek a hangjára. Az emberek hangja egész jó, bár itt-ott becsúszhat még egy orosz szinkron.
Játékélmény
Arcade. Ha szereted az ilyen típusú játékokat, akkor nem fogsz csalódni benne. Azonban számomra egy idő után unalmassá váltak a feladatok: menj ide, lődd szét, most oda, azt is lődd szét. Unalmas. De nem igényel sok időt. A sztori mindenesetre sok jót ígér,
A tövis
Azt hiszem mindet felsoroltam: néhány bug, unalmas lesz egy idő után, grafikai gondok (de csak 1-2). Ja, és a hajóméretek nem nagyon passzolnak.
A játék nálam összeesett néhányszor. Nem tudom, hogy ez vajon egyedi eset, de ismerve a 2 hibás demot, elképzelhető, hogy nem.
Valamint még nagyon szúrja a szemem, hogy szebb, sokkal összetettebb űrszimulátorok akadás nélkül futnak a gépemen, ez pedig....áhhh...
Amennyiben szereted a lineáris játékmenetet, ahol semmit sem kell csinálni, csak lőni, akkor hajrá!
Grafika: 84/100
Zene: 58/100
Játékélmény: 50/100
Összesen: 64
Gépigény
Minimum
Processor: Intel P4 2GHz/AMD Athlon XP 2000+
Video: GeForce 4 Ti, 128 MB RAM
RAM: 512MB
Recommended
Processor: Intel P4 3.4 GHz/AMD Athlon 64 3200+ or dual core total 3.6 Ghz
Video: GeForce 6800 Ultra/ATI Radeon 800XT, 256MB RAM
RAM: 1024MB
Mindösszesen egy egyszerű ugrásra lenne szükségük, azonban a Mirk ereje, egy galaxis-nyelő erő, melyet nem hajt motiváció vagy akarat, már teljesen ellepte a galaxist. Ezzel az út kicsit nehezebb lesz, s az Omega-csapatra hárul a világ megmentése .
Kisebb-nagyobb sikerrel. Nálam kisebb sikerrel. Szabadságot szabad játékot ígértek, de nekem úgy tűnik, erről a fejlesztés alatt megfeledkeztek. Na lássuk:
Grafika
A követelményeknek megfelel. Szép grafika, csodás a hajótestek kidolgozottsága, szép háttér. Bár egy idő után unalmassá válhat. Valahol a meseszerű és a valósághű között ingadozik. Egyes bolygók kidolgozottságát még az Egosoft is megnézné, más bolygók viszont...hát, elég annyi, hogy nem kellett volna belerakni a játékba.
Zene
Pörgős, igazi modern zene, amely többnyire passzol a játékhoz. Egyetlen gondja, hogy nem folyamatos. Kinek a pap, kinek a papné. A hajók hangja egész jól el van találva, ám a menürendszer hangja nekem nem az igazi.
Játékélmény
Felemás. Érdekes és izgalmas a történet, az 50 percnyi videó pedig nagyszerű. Ám inkább történetorientált, mint szabad játék.
Rettentően kevés típusú választható küldetés van, s azok is unalmassá válnak egy idő után.
Viszonylag sok hajó van a játékban, azonban ezzel kapcsolatban van egy ici-pici, pindurnyi gond: NEM HASZNÁLHATJUK ŐKET! Nem vehetünk, nem használhatunk más hajót, csak a Darkstar One-t. Szomorú..
Ami rossz
Hiányzik a hajó változtatásának a lehetősége, a változatosság. A bolygóknak alapvetően 4 típusa van elszórva. Üres az egész univerzum: szektoronként egy kereskedőbázis és esetleg egy kutatóbázis. Meg egy aszteroida. A szabadság nem a reményeimnek megfelelő mértékű.
Egy jó játék, ami (tekintve az árát) megéri, hogy egyszer kipróbáld, és később néha elővedd.
Grafika: 85/100
Zene: 85/100
Játékélmény: 78/100
Összesen: 83/100
Gépigény
Minimum System Requirements:
Recommended System Requirements:
Századok teltek el a Nagy Galaktikus Háború óta. Az univerzum fajai azóta megpróbáltak békében élni egymás mellett; a Nagy Tanács felügyeli a birodalmak közötti erőt és a békét. Azonban a törékeny békét egy, az univerzum széléről származó faj, a Thul, az elmúlt időkben egyre gyakrabban megbolygatja. A fajok egymásra mutogatnak, a Nagy tanács az összeomlás, a világ pedig egy újabb háború szélén áll.
Ebben a válságos időben keres nyomokat apja gyilkosa után a történet főhőse, Kayron Jarvis. Az egyik nyom, és talán a megoldás kulcsa éppen az új, idegen technológiával felszerelt hajója, a Darkstar One.
Bizony, kevés játék van, amely csalódást tud okozni. Pedig nem (mindig) teszem túl magasra a mércét. A Spaceforce: Rouge Universe azonban simán átment alatta. Nem felette, alatta. Hogy miért? Majd meglátjátok. Mindenesetre, horvát szomszédaink szárnypróbálgatása eléggé felemásra sikerült (ezt a szót rendkívül gyakran fogom most használni).
Grafika
Felemás. Rég vártak az emberek egy olyan játékra, amely nem a „megszokott”, realisztikus látványvilágot nyújtja, hanem amilyennek legszebb, legvadabb álmaikban látták az űrt. Nos, a Spaceforce: Rouge Universe (innentől csak Spaceforce 2) elhozta ezt a látványvilágot: mintha egy gyönyörű festményt néznénk, annyira szép. Egy valóra vált mesevilág. Néhol. Ugyanis van, ahol már annyira ultra-reálisra akarták csinálni, hogy túllőttek a célon. Néhol pedig még azt sem, pl. egyes bolygóknál, vagy rögtön az elején, a Holdnál. A csillagokról már nem is merek mesélni. A lézereknél pedig majdnem hátast dobtam: mióta jön a lézer az ágyú mögül? Könyörgöm! Mintha egy másik hajó lenne mögöttünk, és az lőne!
Mindenesetre előnye a játéknak, hogy részletesen vannak kidolgozva a textúrák, és hogy nem kell erős gép hozzá: a minimumnál megjelölt alatt is fut, ráadásul a minimum grafika gyakorlatilag semmiben sem különbözik a maximumtól. A hajók formája….khmm….. szóval, van, ami egész jó. De hogy mióta lehet F-14-esekkel az űrben repülni, azt nem tudom.
Zene
Gondolkodtam, hogy inkább üresen hagyom ezt, mivel a játék ezen része annyira ross
Iszonyatosan rosszak a hangok! Rögtön az elején, a teljesen béna hangú narrátor elmondja, hogy „és akkor eszedbe jutnak apád utolsó szavai:” – és itt az ürge halál komolyan ráércesít a hangjára: „védd meg a testvéredet, óh, fiam!” Ennél nem hallottam még rosszabb narrátor hangot! Pedig volt részem hallani egyet-kettőt. Ezen kívül még gyakran találkozunk majd nemcsak béna hangú, de béna szövegű jelenetekkel. Olyan nincs, hogy nincs egy nyomorult normális hangú ember!
A zene elmegy, de ennél többre nem képes. A többi hang azonban már igen. Képesek voltak a plafonig tolni az agyvizemet. Borzalmas! Szörnyű! Nem is tudtam, hogy léteznek ilyen hangok! De bánom, hogy megtudtam!
Játékélmény
A lista
Na, ez hosszú lesz. Mi a rossz a játékban? Néhol, ahogyan már mondtam, túl jóra próbálták megcsinálni a grafikát, és átment rosszba. Világító ködök? Na ne röhögtessenek! A Zene iszonyatosan rossz! A történetet szerintem egy 5 éves írta. Nincs tutorial, és ha valahol, akkor az itt nagyon hiányzik. Órák, sőt, napok kemény próbálgatásai után is találsz majd valami újat a billentyűzeten.
Az űr túl üres. Egy vagy két állomás szektoronként, egymástól bolygónyi távolság
Teljesen értelmezhetetlen a gazdasági és védelmi rendszer. Hogyan tud egy rakat kalóz bejutni a Naprendszerbe , mikor a világ legjobb serege őrti azt?!
A dokkolásnál a videótól már a hajamat téptem, annyira elegem lett belőle.
46 szektor 10 fajnak nem túl sok, ahogyan a 14 irányítható hajó sem! 2007-van emberek! Ennél többre vagyunk már képesek! A mobilomon jobb játék van!
Hiába van megáldva gyönyörű grafikával, ez még nem elég.
Grafika: 84/100
Zene: 34/100
Játékélmény: 48/100
Hogyan juthatsz hozzá?
Ezután persze jön a nagy kérdés: hol lehet megvenni? Nos, kezdetben csak a hivatalos oldalról lehetett (jelenleg innen csak a német verziót lehet), vagy más internetes oldalakról (amazon, ebay, stb) lehetett beszerezni. Azonban hála a magyar rajongóknak, kik felháborodtak azon, hogy az X2 nem jelent meg Magyarországon, mára már kis hazánkban is kapható a mestermű (gamestar, pcdome, galaxisnet) meglepően jó áron!
Szabadság. Szeretem!
Bizony, az Egosoftnak nem titkolt vágya, hogy egy olyan űrszimulátort alkossanak, amely megközelíti, eléri, vagy akár túl is szárnyalja a jó öreg Elitet. Bár sokak szerint ez már az X: BTF-el is sikerült (bár bolygókra egyik részen sem lehetett leszállni), azt biztosra mondhatom, hogy az X3 elérte az Elite szintjét. Márpedig ez senki másnak sem sikerült. No de miért is volt fontos, hogy elérje ezt a szintet? Egyszerű: az Elite adta (eddig) a legtöbb szabadságot offline játékban a játékosnak. Azonban (mint mondtam), az X3-nak ezt sikerült elérnie. Lehetsz bármi: a hatalmas univerzum csak terád vár, hogy felfedezd, kifoszd kalózként vagy mesteri cégtulajdonosként, beállj katonának, kereskedőítvonalakat használj ki vagy építs újakat, vagy foglald el az univerzumot akár egyetlen lövés nélkül gazdasági tudásoddal. A szabadság mellett persze ott van a mesteri történet, amelyet azonban bármikor abbahagyhatsz. De előtte vegyük szépen sorjában, hogy mi teszi lehetővé és élvezetessé ezt a hihetetlen szabadságot
Bizony, el kell mondani, Egosofték beleadtak apait-anyait. Kezdjük rögtön valamivel, amit úgy hívunk: eye-candy. Szem-cukorka. Ez mindent elmond. Az X3 Reality Engine grafikus motor segítségével a játék soha nem látott valóságot ad nekünk. Elég ránézni, és már nyáladzunk! Az Argon hajók tükröződő felszíne (még a bolygók felzíne és a felhők is tükröződnek), a Boron gépek bőrszerű borítása, a Paranid hajók karcolatai, és minden más faj jellegzetessége hihetetlenül gyönyörűen jelenik meg! És nem mosódik el ha közelről nézzük! A bolygók felszíne, az aszteroidák, a gyönyörű háttér hatására levegő után kell kapkodnod, annyira beleéled magad! A méretek pedig...óriásiak! Nincs az, hogy egy egyszemélyes vadász fele akkora mint egy 10000 fős anyahajó! Nem! Itt látszik a különbség a 2km hosszú anyahajó és a 10m-es vadász között!
Gazdasági rendszer
Ezután jön egy érdekes kis program: az X3: Reunion-ban találhatjuk meg a valaha volt legélethűbb, kereslet-kínálat alapján felépített gazdasági rendszert. A gyárak nem önmaguktól termelnek: minden összefügg, és logikusan. Az elektronikai eszközök gyártásához kell pl.: energia, silicon és még sok más. Ha az egyik nincs meg, akkor nem tudod legyártani az alapanyagot. De vigyázni kell, honnan veszed az alapanyagot! Ha túl drága az alapanyag, akkor a végterméknek is drágának kell lennie, hogy profitot szerezz. Márpedig a vevők nem szeretik a drága cuccokat! Ezt két több módon is kiküszöbölheted: saját mamutgy
100Cr-re, és ezután hozzád jönnek majd vásárolni.
Kihasználhatod a gazdasági rendszert szállításra is: Ore Belt-ben veszel Energiacellákat 16Cr-ért, Argon Prime-ban (vagy akár messzebb) pedig eladod 20-ért. Azonban minél többet kapnak, annál kevesebbet adnak érte, így egy idő után hagyni kell, had emésszék meg tartalékaikat, és aztán újra felmegy az ára.
Persze nem kell mindenképpen kereskedned, de egy biztos anyagi forrást jelent.
Zene
A zenéről Alexei Zak
harov és Natalia Yakovleva gondoskodi számunkra. Folyamatosan szól, jól passzol a látképhez. Folyamatosan úgy érzi magát az ember, mintha egy sci-fi filmben lenne.
Játékélmény
Mit ér egy játék, ha nem élvezhető? Egy Monet kép is szép, és ha mellé teszünk még egy rádiót, akkor még zene is szól. De mégsem tudunk ellenni vele hónapokig vagy évekig. Hiányzik a játékélmény. Na az X3-ból nem hiányzik, azt garantálom!
Mindössze egy kérdés: volt már olyan (offline) játék, amivel több mint 1 évig folyamatosan lehet játszani? Mert ezzel a kicsikével lehet! És nem unod meg! És és-sel nem kezdünk mondatot! M
a
rod! Az űr nem üres, nem csak 1-2 bázis van minden szektorban (pl.: Darkstar One), és nin
cs is túlzsúfulva, mint egyesek. A Newtoni fizika egészen új élményt ad, a szabadság, a spaces sim/rts/rpg keverése pedig tökéletes! A több mint 60 hajó hatalmas változatosságot ígér, és mind
enki megtalálja azt, ami neki jól áll. Ráadásul a fejlesztők a folyamatos frissítésekkel, a rajonkók pedi hatalmas modokkal (pl.: XTM) gondoskodnak az állandó változatosságról. Presze az X3: Reunion nem az a fajta játék, aminél elég fél óra játék hetente. Ülj le egy hétvégén, indítsd el, és akkor lesz igazán jó!
A fekete leves
Nos, igen. Nincsen rózsa tövis nélkül. Az X3: Reunion edetileg kiegészítő lett volna X2: The Return cím alatt, azonban annyi újítás ment bele, hogy teljesen új rész lett belőle. A kiegészítő múlt azonban itt-ott (de tényleg csak nagyon ritkán) meglátszik: pl.: lasertower grafikája, vagy az emberek arca.
Sajnálatos, hogy az egyik kedvenc szektorom, Akeela's Beacon 3 nagy és közeli csillagját kivették, valamint (amit én rettentően jónak találtam az X2-ben) kivették azt, hogy kisebb felhőkben villámok keletkeznek, amik bezavarják a pajzsodat.
Összegzés
Minden végignézve ki kell jelentenem, hogy az X3: Reunion alaposan feladta a leckét a műfaj képviselőinek. Gyönyörű, hangulatos, megunhatatlan. Csak így tovább fiúk!
Végeredmény:
Grafika 99/100
Zene: 99/100
Játékélmény: 100/100
Össz.: 99/100
A majdnem tökéletes játék :)
Bejegyzések
Megjegyzések
